Élet a falakon innen és túl
Egy elcsukló férfihang szólalt meg a telefonon keresztül, bemutatkozott.... de éreztem, hogy már bánta, hogy egyáltalán felhívott. Bátorítva köszöntöttem, s kérdeztem: miben segíthetek?
- Hmmmm......hosszas csend....halk szuszogás.
- Kedves uram, nyugodtan mondja, mit érez mi a gond, mi az, amiben segíthetek?
- Fogalmam sincs jó helyen járok-e, s azt sem tudom, hogy tud-e segíteni.... de mégis hívtam.... Így gondolom igen.
Szinte percek teltek el mire, elmesélte röviden, kurta mondatokban, hogy...
...elvált, elvesztette önmagát, szorong, fizikai fájdalmai vannak, a jókedve már csak az emlékeiben él, s már a környezete is egyre többet noszogatja, hogy kellene már valamit tennie. Ő nem tudja, hogy mit is tehetne, hisz ereje sincs. A napokban találkozott egy barátjával, aki járt már nálam lélekkezelésen, s rajta látta, hogy újra tud őszintén mosolyogni... s ezt, az igazat bevallva "fenemód irigyelte"!
Megnyugtattam, hogy jó helyen kopogtat.
Hamarosan ott is volt nálam kétkedve, szorongva, de mégis remélve, hogy valami történni fog... valami vagy valaki útba igazítja, s újra képes lesz mosolyogni.
Meséltem neki a terápiákról, s azok jótékony hatásairól, de azt is elmondtam, hogy nem vagyok csodatévő, nem tudom megváltoztatni az életét. Egyet tudok, ha Ő hajlandó és képes változni, változtatni, akkor a foglalkozásaink által, egy más szemszögből nézhet rá az életére, a körülményeire.
Meséltem neki arról, hogy minden ember több, mint ez a fizikai test, amit látunk. Minden létező dolgot a test-lélek-szellem egysége alkotja. Mindhárom kell ahhoz, hogy egészségben és EGYSÉGben élhessünk.
Lenyomat, feloldás
Az életünk során minket ért hatások, a megfelelési kényszer, a fájdalmas emlékek, a szeretetlenség elraktározódik a tudatalattinkban, valamint fizikai testünkben is lenyomatot hagy fájdalmak, feszülések képében.
Ahhoz, hogy változtatni tudjon, ahhoz, hogy újra legyen ereje, ezeket a gócokat, rossz érzéseket, negatív gondolatokat és hiedelmeket kell kitisztítani lélek és test szinten is.
Bármilyen lélekterápiát említhetek, legyen az a Metamorf oldás, vagy Lélekmasszázs, vagy csakrakezelés, mindegyik lényege, hogy ezt a tisztulási folyamatot segíti. Hiszen egyszer minden raktár megtelik felesleges dolgokkal, és rendet kell tenni ott, hogy az új dolgoknak is legyen helye. Az ember is így működik! Ha túltelítődik a rendszere, akkor már képtelen meglátni a jót, az apró örömöket, már nem hallja a madárcsicsergést, már nem látja meg a színes apró virágokat... vagy ha észre is veszi őket, már nem tud nekik örülni.
A sok fájdalom, neheztelés, harag arra tanítja meg az embert, hogy védekezni kell. Így egyre vastagabb falat húzunk magunk köré. Biztonságban érezzük magunkat, mert nincs senki, aki ezeken a falakon képes lenne áttörni.... No de kérdem én, ha ott ez az áthatolhatatlan fal, barikád, erőd... hogyan várjuk az élettől, hogy velünk valami jó történjen, hogy valaki szeressen minket???
Ki sem láthatunk a falakon túlra.... s hozzánk sem süthet be a nap igazán!
A falakat le kell bontani! A hozzájuk tartozó sérüléseket, hiedelmeket ki kell tisztítanunk magunkból. S vállalnunk kell azt, hogy érhet minket még sérülés, nehézség! De megéri, mert, ha nyitott szívvel és lélekkel éljük a napjainkat, akkor képes lesz a szeretet is beáramolni! Újra meghalljuk a madarak csilingelő énekét, képesek vagyunk percekig megállni bárhol ahol megérezzük, hogy a nap játékosan cirógatja az arcunkat. S ezzel gyógyul a lélek, a szív.
Újra nagyokat kacagunk. Már képesek vagyunk megélni a mélységeket, de a magasságokat is!
Talán mindezt titkon remélve kezdett bele hősöm a Metamorf oldásba, felelősséget vállalva önmagáért és a változásokért. Láttam, hogy elszánt lett és igazán akarja azt a mosolyt újra, ami csak belülről fakadhat! Fogadta a Metamorf csodás rezgését és tisztító erejét, majd megkönnyebbülve lépdelt hazafelé, csendesen, befelé figyelve.
... Láttam őt a minap az utcán, álldogált egy hóval vastagon betakart bokor mellett, ahol a hideg elől elbújtak a madarak és hangosan csiripeltek. Csak állt behunyt szemmel és egy pici mosoly rajzolódott ki a szája sarkában...miközben láttam, hogy csiklandozta a nap .. és tudtam, hogy már Ő is érzi a valódi szabadság erejét!
Egységet és örömöt kívánok szeretettel: Sándor Szilvi